Határtalanul Erdélyben

Határtalanul Erdélyben 2017

HAT-16-02-0014 Barangolások Nagyenyeden és környékén

Kirándulás Székelyföldön

Határtalanul Erdélyben 2016

HAT-15-07-0018 Ózdiak enyedi beszámolója.

HAT-2015-07-0017. Ózdiak beszámolója

Barangolás Ózdon és környékén

 

Határtalanul Erdélyben 2015

HAT-14-02-0018-Nagyenyediekbeszamoloja-magyarorszagrol

HAT-14-02-0018-Ózdiak-médiabeszámoló

HAT-14-02-0017-Székelykeresztúriak beszámolója

HAT-14-02-0017-Ózdiak-médiabeszámoló-Keresztúr

HAT-14-02-0017-39-bekasszoros1

Az erdélyiek beszámolója

Határtalanul Erdélyben 2014

 

Határtalanul Ózd és Székelykeresztúr között
(avagy a SZIKSZI-s diák világot lát)

Március 17-én keltünk útra a Miskolc-Debrecen-Kolozsvár útvonalon. Hajnali fél egykor indultunk, ami kicsit szokatlan időpont volt, habár diákidőben számítva ekkor még zajlik az élet.
A hosszú út fáradalmai ellenére nagyon jó hangulatban telt az utazás. A csapat már az első perctől fogva egységesen tudott együtt dolgozni, illetve új barátságok is szövődtek.
Az első célállomásunk Kolozsvár volt, ahol megtekinthettük a Házsongárdi temetőt, Mátyás király szobrát, valamint a Szent Mihály templomot. Ezeken a helyeken elhelyeztünk tiszteletünk jeléül egy-egy szalagot, illetve előadásunkból diáktársaink megismerkedhettek a Szent Mihály templom történetével. Mátyás király szülőházát is megtekintettük, majd egy kis szabadidős program után megérkeztünk szálláshelyünkre. Másnap délelőtt folytattuk sétánkat a történelmi belvárosban, az egyetemet és híres magyarok szülő-és lakóházát tekintettük meg. Délután tovább indultunk Székelykeresztúrra, menetközben megtekintettük a tordai sóbányát.

Ez nagy élményt jelentett, különösen tetszett nekünk, főleg a föld alatt kiépített játszó-gyógyuló komplexuma miatt. Szívesen vettük birtokunkba az óriáskereket, valamint a csónakázótavat is, és Ivády Csaba tanár úrra gondolva, megnéztük a különböző kristályféléket. Délután megérkeztünk a Zeyk Domokos iskolaközpontba, ahol diák csoport és tanárok vártak bennünket. Ismerkedési játékok során építettünk új kapcsolatokat.

Este elfoglaltuk „állandó” lakhelyünket. Egy nagyon családias jellegű szálláson hajtottuk álomra fejünket minden este. A tulajdonos házaspár tanúbizonyságot tett az erdélyi vendégszeretetről, valamint a hazai, de mégis más ízvilágról. Minden vacsora után még desszerttel is kedveskedtek számunkra, a SZIKSZI-s fiúk nagy örömére. Esténként, a napi beszámoló megírása után pingpongozás közben pihentük ki a nap esetleges fáradalmait.

A program során vendéglátóink nagy lelkesedéssel vezettek minket körbe iskolájukban, városukban, és egyességet kötöttünk, hogy az ő viszontlátogatásukkor mi is hasonlóképpen fogjuk őket vendégül látni.. A történelmi helyek mellett, saját törzshelyeiket is megmutatták nekünk.
Kirándulásainkat az előzetes programnak megfelelően teljesítettük, minden helyszínen a felkészült diáktársaink tartottak idegenvezetést. Nagyon sok, szép helyre eljutottunk. Mivel közgazdasági szakközépiskolából jöttünk, mindenütt kerestük a gazdasági vonatkozásokat (híres emberek, vállalkozások, vásárlási lehetőségek stb. Élményeinket, ismereteinket felhasználtuk előadandó prezentációnkra készülve, a prospektus összeállításánál is. A legélvezetesebb közös program során egy nagyon kedves bácsi vezénylésével belemerültünk a kürtőskalács készítés rejtelmeibe. Csoportunk másik fele pedig padlizsánkrémet készített. Zárásként sor került a várva várt prezentációra, az előadásunkra meghívták a város polgármesterét, valamint az iskola tanárai és diákjai egyaránt részt vettek rajta. Természetesen nagyon izgultunk, de tanáraink valamint igazgatónőnk nyugtató mosolya minden félelmünket eloszlatta.
A prezentációnk kis ajándékkal kedveskedtünk testvériskolánk oktatóinak illetve Székelykeresztúr polgármesterének.
Tudtuk, hogy ezzel végére értünk a programunknak, és fájó szívvel vettünk búcsút Erdélytől, és új barátainktól. Egy kis időre.

 

Április elsején, ebben az illusztris időpontban érkeztek meg új barátaink hozzánk. Előzetesen megtekintették Debrecen látványosságait, majd velünk a kora esti órákban találkoztak Ózdon, vacsorával vártuk őket. Szálláshelyükön esténként vendégül láttak minket. Magyarországi programjuk keretében megismerték lakóhelyünk környékét, büszkén mutattuk meg nekik városunkat, iskolánkat, amiről előzetesen már nagyon sokat meséltünk nekik.

Hozzánk hasonlóan ők is hozzáláttak a prezentációjuk és a prospektus elkészítésének, amelyben a SZIKSZI-s diákok segítségére is számíthattak. A bemutatójuk után tapsviharunktól visszhangzott az előadóterem, nagyon ügyesen szerepeltek. Ezután érzékeny búcsút vettünk tőlük, és az iskolánk előtt integetve figyeltük egyre távolodó buszukat.

 

Összegezve ez a csereprogram megmutatta számunkra, hogy a magyarság nem ér véget országunk határainál.

                írta: Gulyás Gréta és Berta Nikolett

Comments are closed.