Ír zenei nap

Angoltanárként mindig is fontosnak tartottam az angol-szász népek kultúrájának közvetítését, különösen Írország kultúrája és zenéje állt érdeklődésem középpontjában. Ezért nagy örömmel láttam neki egy kis iskolai ír zenekar megalapításának. Szerencsére találtam is zenélni tudó és akaró diákokat, így 2013 év elején megalapítottuk Emerald Hill nevű zenekarunkat. Az idei tanévben új tagokkal bővült a zenekar. A jelenlegi felállás:

Rási Viktória (9.E) – ének, fuvola

Cziránku Patrik (11.E) – bodhrán (ír dob)

Beri Ádám (9. Ny) – gitár, hegedű

Lázár Lilla (9. Ny) – gitár

Bán Szabina (9.Ny) – furulya

Puchreiner Gábor – gitár, ének

A zenélést csupán kedvtelésből kezdtük, de már kezdetben is terveink közt szerepelt, hogy amennyiben lesz rá érdeklődés nagyobb közönség előtt is megmutatjuk tudásunkat. Másik tervem pedig az volt, hogy az írek nemzeti ünnepét, a St. Patrick’s Day-t minden évben iskolai keretek között is megünnepeljük március 17-én. Tavaly kis ír reggelivel és teával vártuk az iskolába érkezőket, és mini koncerteket adtunk a szünetekben. Idén szintén megemlékeztünk erről a napról, zenével, ír jelképek fotózásával. Másnap (18-án) pedig zenekarunk részt vett a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban megrendezett St. Patrick napi zenei versenyen, ahol Rási Viktória népdal kategóriában második helyezést ért el.

2014. április 14-ére meghívást kaptunk a bánrévei Szent Mihály Katolikus Általános Iskola lelki napjára, ahol kis koncertet adtunk. Januárban pedig a Vasvár Úti Általános Iskola nyelvi hetének keretében léptünk fel. Ezek a szereplések diákjainknak és jómagamnak is nagyszerű élmények és emlékek maradnak. Terveink szerint töretlen lendülettel folytatjuk a zenélést, és várjuk zenélni vágyó diákok csatlakozását a jövőben is  .

Puchreiner Gábor

Ünnepeink, hagyományaink

 


Az iskolatörténet oldalon olvashattatok már a “KERI”-ről, jogelődünkről, ami hagyományaival, képzési színvonalával, sajátos hangulatával fogalommá vált a városban és a térségben is. Ma már büszkék lehetünk rá, hogy a SZIKSZI   méltó folytatója e pozitív hagyományoknak, s a megváltozott név is ugyanolyan jól cseng.

 

Embémánk,  a “baglyos” SZIKSZI – legyen az zöld, kék, vagy piros színű – az iskola tanulóin kívül sokak számára ma már jól ismert szimbólummá vált.

De talán már ugyanúgy ismert másik jelképünk, az emblémánkról “leszállt” kedves bagyolyfigura is, aki velünk együtt jár-kel, tanul, táncol, ünnepel, s költözik… ha kell.


A “SZIKSZI-s” sál ünnepnapjaink elengedhetetlen része. A színe persze évfolyamonként változó: az elsősöké zöld, a negyedikeseké vörös. Bizony, jól gondolod: ez az “érés” útja színekkel kifejezve. De bár a színe változó, minden sálat ott díszíti az emblémánk.

  

Költői kérdés: ki szeret osztálynaplót látni… Néha persze jó, ha olyanok az érdemjegyek. De ha szeretünk, ha nem a napló van és mi sem természetesebb, hogy ugyanazokban a színekben “pompázik”, mint a “SZIKSZI”-s sál, azzal a különbséggel, hogy a naplók életének vannak még új “szakképző évfolyamos szakaszai” is, mivel az “érés” az érettségi után is tovább tart.

Az osztályok nemcsak karácsonykor lepik meg egymást, ilyen alkalom a szalagavató is, amikor a mindenkori 3. évgfolyamosok gondoskodnak a negyedikesekről, ők diszítik fel a termeiket is – kicsit egymással is versenyezve – melyik lesz a szebb.

Az iskolai év, akárcsak máshol nálunk is   a TANÉVNYITÓVAL kezdődik. Ilyenkor persze kötelező az ünneplő “egyenruha” ami nálunk azt jelenti, hogy a lányok a

fehér blúzhoz felteszik a SZIKSZI-s egyensálat,  a fiúk pedig az iskolajelvényt.

Évek óta szokássá vált, hogy   minden elsős egy cserép virággal érkezik, így próbáljuk meg melegebbé, meghittebbé  tenni második otthonunkat. Végül is legjobb esetben 4 évig itt “lakunk”, a 13-14. évfolyamosok pedig még tovább. Persze ha nem jön közbe semmi….

 


Minden szeptemberben – s ez az  első “házi” ünnepünk – megemlékezünk gróf Széchenyi István születésének évfordulójáról. Iskolánk 1991-ben vette fel a “legnagyobb magyar” gróf Széchenyi István nevét, s azóta évről évre megünnepeljük ezt a napot, Széchenyi István születésnapján. Reggel összegyűlünk a koszorúfal előtt,  ahol kis műsor keretében virágot helyezünk el a Széchenyi portré mellett. Este általában a szintén hagyománnyá vált Széchenyi  bál zárja a napot.


A következő “házi” ünnepünkre sem kell várni sokat, hiszen még ebben a hónapban szoktuk a csacsikat avatni. A szintén hagyománnyá vált SZIKSZI-s csacsiavatók igen hangulatosak. Mindenki nagyon várja: az elsősök azért, mert szeretnének minél hamarább “túlesni” rajta, találgatják, hogy vajon milyen feladatokat fognak kapni. A másodévesek azzal az örömteli, kicsit “kárörvendő” várakozással néznek a csacsiavató elé, hogy “na mi már túl vagyunk rajta…” lássuk mit produkálnak a “kicsik” (hamar feledve, hogy nemrég még ők szorongtak bánatos csacsifülekkel a tornaterem közepén). A harmadévfolyam “főszereplőként” tekint a csacsiavatóra, hiszen ők rendezik, s vezénylik le, végül a felsőbb évfolyamosok jó szórakozást remélnek a rendező harmadévfolyamosok és a “csacsik” szereplésétől. A lényeg, hogy mindenki jól szórakozik…


Az egyik legbensőségesebb ünnepünk közé tartozik a december elején sorra kerülő szalagavató ünnepség. Az egész negyedévfolyam már egy hónappal az ünnepség előtt lázban ég: főleg a szalagavató “vidám” részére készülnek szinte versengve egymással: ki tud a legszórakoztatóbb, leghumorosabb műsort adni a meghívott  vendégeknek. S aztán elérkezik a nagy nap, amikor az ünnepi műsor, a szép gondolatok, versek, közös éneklések során és a  szalag feltűzése közben bizony egyaránt könnyes lesz a búcsúzni készülő és búcsúztató szeme is. Aztán persze a könnyek a vidám műsorok miatt folynak tovább…


A Karácsony a legszebb ünnep nemcsak a család, hanem az egész iskola életében is. Ilyenkor az iskola is  egy nagy családdá válik. Minden osztály készül rá, hogy kis ajándékkal, és egy kis műsorral gazdagítsa közös ünnepi programunkat.  Ilyenkor a szőnyeggel borított tornateremben,  hatalmas fenyőfa alatt közösen zenélünk, verselünk, énekelünk. Szemünkben a csillagszórók fénye szívünkben a szeretet melege. Miért jó ez? Mert szeretni öröm. Mert ebben a közös műsorban, éneklésben valamennyien együtt vagyunk, Jó, mert ajándékozni öröm, meglepni a másik osztályt valamilyen ajándékkal, az pedig izgalmas. (Legalább annyira, mint amikor Mikulást ünneplünk az osztállyal, csak ott szűkebb a kör.)


A tél nemcsak a Mikulás, a Karácsony, hanem a bulik, bálok ideje is. Szeretünk táncolni, s jó dolog, ha a diszkóink zsúfoltak, mert ez azt jelenti, hogy jól érzi magát nálunk minden vendég.

 

 

 

A bálok azért kicsit más jellegűek, de mindenesetre érdekes színfoltot, s kicsit ellensúlyt adnak a disco-khoz képest. Mert ilyenkor ünneplőbe bújunk és izgatottan tanuljuk a nyitó keringőt,  palotást vagy más klasszikus táncot, hogy aztán előadhassuk a nagyközönségnek, utána pedig táncolhassunk éjfélig  – már discó ritmusban.

Februárban Alapítványi bálban szórakozik a felnőtt közönség.


A bulik bulija persze a fordított nap, amikor szerepet cserél a tanár és diák. A lebonyolításért számos osztály és “igazgatójelölt” száll ringbe, harcos kampányt hirdetve ki-ki a saját programja mellett. Aztán pedig az 1 hétig tartó izgalom után – amikor mérlegre kerül a pályázó osztályok, ill. igazgatójelöltek programja – a győztes átveheti az iskola kulcsát, ezzel együtt persze az egy napra szóló “hatalmat”, s mi valamennyien remekül szórakozhatunk, hiszen a sok jó program közül is a legjobbat választjuk a szavazás alkalmával.


 

Utolsó ünnepeink már a búcsúzáshoz kötődnek. A végzősök ilyenkor kétszer is ballagnak. Egyszer vidáman – a “bolondballagás” alkalmával szórakoztatják ötletesebbnél ötletesebb maskarákba öltözve, énekelve, táncolva az alsóbb évfolyamosokat és a tanári kart,  másodszor aztán könnyes szomorúan igazán búcsút vesznek az iskolától.


 

Ezeket az utolsó napokat persze nemcsak ők, hanem az alsóbb évfolyamosok is nagyon várják, hiszen ők is jól szórakoznak a rögtönzött műsorokon, a mókás jelmezeken, táncokon, jeleneteken. A végzős évfolyam 3 osztályának tanulói számára azonban  mindig egy kicsit kihívás és versengés is ez az utolsó előtti nap: nagyon készülnek rá, s igyekeznek a legjobbat kihozni magukból, ez pedig azt jelenti a “maradók” számára, hogy ők is nagyon jól fognak szórakozni. S aztán másnap, következik az “igazi” ballagás…


 Ez már bizony komolyabb, hiszen ez a nap valahol a gyerekkor végét is előre vetíti. A virágok tengerébe “burkolózó” sírós-nevetős megilletődött arcokat jobban szemügyre véve egyszer csak észrevesszük, hogy már a felnőtt szemei tekintenek vissza ránk…  kicsit sajnálkozva, kicsit szomorúan, hogy elmúltak a gondtalan középiskolás évek, de vidáman és pajkosan is, telve várakozással, reménnyel és hittel… És persze valamennyien tudják, hogy elérkezett életükben az első igazi nagy megmérettetés ideje, az érettségi vizsga… S a többiek, akik maradunk? Számunkra itt a nyár, itt a VAKÁCIÓ! Hogy aztán nemsokára ránk kerüljön a sor, s mi búcsúzzunk el az iskolától…