Iskolatörténet

1945-47

Az iskolánk jogelődje a második világháborút követően az ózdi lakosság szorgalmazására jött létre. Ekkor fogalmazódik meg a középfokú oktatás megszervezésének igénye, országszerte megnőtt a tanulási vágy, a magasabb iskolai végzettség megszerzésének igénye a dolgozók között. (Egy központi intézkedés elő is írja valamennyi iskolatípusra vonatkozóan a “dolgozók iskoláinak szervezését”. )A szervezőmunka következményeként 1945. szeptember 17-én egy fiú-tagozattal  (igazgatására Marczis Vilmos gimnáziumi tanárt kérték fel) és egy leánytagozattal (Pál Mária igazgatása alatt)  elindul az ÓZDI RÓMAI KATOLIKUS KERESKEDELMI KÖZÉPISKOLA megalakulása. Az iskola fenntartója a Római Katolikus Egyházközösség. Induló tanári karának tagjai:  Pál Mária, Dobos M. Adél, Rajky Emilia, Marczis Vilmos, Kuzmann György és Benedek Béla, valamint Villányi János, Juhász Dénes, Csák László és Asbóth Lajos voltak (Utóbbiak a hittantanítás teendőit látták el) voltak. Az iskola egyelőre ideiglenes elhelyezést kapott az egyházközösség által emelt 10 tantermes iskolaépületben. 1946-ban létrehozták a rövidített tanulmányi idejű “Dolgozók Kereskedelmi Középiskolája”-t is. A felnőttkorúak részére szervezett oktatás 4 éves volt, neve: Ózdi Római Katolikus Kereskedelmi Középiskolai Előkészítő Tanfolyam.A felszerelés, a berendezés hiányos volt – nem is szólva az írógép-hiányról – emellett problémát jelentett tanárnak-diáknak a tankönyvhiány is.  A nehézségek ellenére a tanítás megindult, megalakult az Önképzőkör, a Szülők Szövetsége, akik sokat segítettek az iskolának a tárgyi feltételek javításában. Decemberben Marczis Vilmost kéri fel a Katolikus Főigazgatóság igazgatónak, akinek köszönhetően – elsősorban a hiányzó gazdasági tanárok megnyerésével – teljessé válik a tanári kar. Ekkor kerül az iskolához Deézsi Irén, Kiss Ernő, Cserkuti József, Bartók Nagy András, Horváth Pál és Horváth Tibor, Miklós Borbála valamint a polgári iskola két tanárnője: Garamszeghy Ilona és Villányi Rozália.Az iskolának összesen 163 tanulója volt: 50 fő a fiútagozaton, 57 fő a lánytagozaton és 56 fő a felnőtt tagozaton. A tanulók 36 %-a lakott Ózdon kívül: Gömörben, Heves vármegyében, Szabolcsban, Nógrádban, de 5 fő szülei pl. Csehszlovákiában.1946 december 1-ével az ideiglenes elhelyezés megszűnt, az iskola a római katolikus elemi iskolába költözött (Rudas L.  út) négy osztállyal. Az iskola igazgatója HEINRICH VILMOS lett. Ebben az évben alakulnak meg ill. folytatják munkájukat az Ifjúsági egyesületek:a  Mária Kongregáció,   a Sportkör, a Vöröskereszt-Egylet, a Gyorsírókör. Megindul a szertárak és könyvtárak szervezése is, melyek gyarapításához a szakminisztériumon,  az egyházközségen kívül a szülők is jelentős mértékben járulnak hozzá adományokkal. Ebben az évben az iskola már birtokában volt a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium 14303/1947. sz. rendeletének, melyben az államérvényes bizonyítvány kiállításának jogát kapta meg az iskola.

1947-48

1947. szeptember 1-től  a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte az előkészítő tanfolyam átszervezését. Ettől kezdve az iskola neve: RÓMAI KATOLIKUS KERESKEDELMI KÖZÉPISKOLA . Ebben a tanévben már 4 nappali és 3 felnőtt tagozattal működött az iskola, tanulóinak száma 230 fő volt. A tandíj maradt, de 20 tanuló kapott tankönyvsegélyt, a felvidéki tanulók pedig teljesen ingyen vagy igen csekély tandíj ellenében tanulhattak. Sikerült az iskola felszereltségének javítása is egy osztály teljes felszerelésével. Tovább bővült a könyvtár és az iskolai szertár állománya.

Ebben az évben alakították meg a Diákbizottságot, megindult a diákönkormányzati munka, decemberben Lócsy Károly vezetésével megalakult az énekkar, majd az iskola színjátszó csoportja is. Az év rendezvényei közül kiemelkedik a Petőfi-est, melyet 1948. április 9-én rendeztek az Olvasóegylet 950 személyt befogadó hatalmas színháztermében. Az est fénypontja a János Vitéz III. felvonása volt, különösen a lányok balettkara aratott nagy tetszést. Az előadást közkívánatra április 23-án meg kellett ismételni. Az iskola tanulói részt vettek a júniusban rendezett Nemzetközi vásáron Budapesten, ill. a kereskedelmi középiskolák országos kiállításán.

1948

Az iskolát az 1948. évi XXXIII.tc. alapján államosították, 1948. június 19-től az elnevezése: ÓZDI ÁLLAMI KERESKEDELMI KÖZÉPISKOLA. Tovább javult az iskola felszereltsége: írógépeket és a kémiai kísérletekhez szükséges eszközöket, kétszemélyes padokat vásároltak, átszereltették a villanyvezetékeket, bevezetteték a telefont és nagyobb mértékü könyvbeszerzésre is sor kerülhetett. Szakkörök alakultak: irodalmi, gazdassági szakkör ill. létrehozták a Sakk-kört is. Megalakul a Szülői Munkaközösség.

 

 

1949-52

Az 1949/50-es tanévből kezdődőn az iskola újra átszervezésre került a 13. sz. körlevél értelmében országosan a kereskedelmi középiskolákat közgazdasági gimnáziumokká szervezték át. Az iskola neve: ÓZDI ÁLLAMI KÖZGAZDASÁGI GIMNÁZIUM. Az igazgató még mindig Heinrich Vilmos volt, az iskola tanulói létszáma 157 fő, 82 fiú és 75 leány. Az átlagos óraszám 26 óra volt, május 1-től kezdve megszűnt az iskolában a hitoktatás, ugyanakkor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében ettől a tanévtől kezdődően élő idegen nyelvként kötelezően az orosz nyelvet kellett tanítani. A tanítási órák időtartama heti 30 óráig 50 perc, azon felül, ill. a napi 5. órán felüli órák időtartama: 45 perc. Ebben a tanévben sikerült fizikai és kémiai szertárat felszerelni, valamint 10 új írógépet vásárolni (így az iskola ettől a tanévtől 14 írógéppel rendelkezett), a szülők segítségével és az iskolai rendezvények bevételeiből rádiókészüléket, mikrofont és 4 db hangszórót szereztek be.

1952-1963

Az új elnevezés iránt azonban széles körben kifogások merültek fel, az irányító szervek is egyet értettek abban, hogy változtatni kell. Igy az iskolatípus sok évtizedes történetében már többször is helyesen emlegett nevet kapott vissza: Közgazdasági Középiskola. (1952-től tette kötelezővé a középiskolák tanulói számára a Közoktatásügyi Minisztérium rendeletben  az egyensapka viselését.) Nem telt el azonban sok idő: az 1952. évi 10. sz. törvényerejü rendelet újra átszervezte a közgazdasági középiskolákat, s létrehozta a teljesen szakosított közgazdasági technikumot. A név tehát megint változott: ÓZDI KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUM lett. A tagozatok számát hatban állapítják meg, az egyes tagozatokat a szaktárcák közvetlen felügyelete és irányítása alá rendelték. A közgazdasági technikumi oklevelet a PM, OT, KSH idevonatkozó utasításai képesített könyvelői, alapfokú tervezői és alapfokú statisztikai oklevélnek ismerték el. A tanulmányi idő 3 év volt a szakosított tagozatokon, elsősorban könyvelőket, vállalati tervezőket képeztek, a tanulók nem érettségi, hanem képesítő vizsgát tettek. A tantárgyakat 3 csoportba osztották: közismereti tárgyak, szakmai előkészítő tárgyak és szaktárgyak. Az 1953-ban megjelenő Munka Törvénykönyve előírta, hogy a közgazdasági technikumok végzett tanulőinak másfél éves szakmai gyakorlatot kell teljesítenie, ezt azonban 1957-ben megszüntették, majd 1959-ben bevezették a heti 1 napos gyakorlati oktatást.

A középiskolák tanulói számára 1952. szeptemberétől kezdve egy Közoktatási Minisztériumi rendelettel  kötelezővé tették az egyensapka viselését, az iskola tanulói részére sötétkék szövetsapka készült. Elrendelték továbbá, hogy a testnevelés alól felmentetteknek is osztályzatot kell adni. Az iskola számára továbbra is a legfőbb gondot az épület jelentette, már ekkor felvetődött egy új iskola építésének igénye, de sor anyagi okok miatt nem került rá. Az iskolában lévő lakást alakították át tanteremmé, ill. írógépeket szerzett be az iskola, így 23-ra nőtt az írógépek száma, ami a tanulói létszámhoz viszonyítva még mindig kevés volt. Az iskola több tanulója vett részt nyári üdültetésben.

 

1954-ben felújításokat végeztek az iskola épületén és berendezésein, az udvart salakkal töltötték fel, fákat és bokrokat ültettek, a Városi Tanács az iskola előtti teret kikövezte, bevezették a vizet.

Az 1955/56-os tanévtől kezdődően új igazgató került az iskola élére: FABULYA LÁSZLÓ, majd az 1958/59-es tanévtől kezdődően őt is felváltotta LENGYEL BÉLA.

1959-ben általános iskolareform indul, melynek eredménye az 1961. évi III. tv. mely az oktatási rendszert 4 részre tagolta: alsófokú oktatás, szakmunkástanulók képzése, középfokú oktatás és felsőfokú oktatás. A törvény módosította a tankötelezettséget is: ettől kezdve 16 éves koráig volt mindenki tanköteles.

1963-1991

Az 1963/64. tanévtől az iskola neve újra megváltozott: KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA lett, s ettől a tanévtől kezdve került az iskola élére JÁSZAI JÁNOSNÉ, aki 1986-ig volt az iskola   igazgatója. Helyettese Dr. Cserkúti József lett. Ettől a tanévtől kezdődően vezették be az iskolában, hogy felvételi beszélgetésre hívták be a jelentkezőket. Az 1968/69-es tanévtől kezdődően indítottak az iskolában két első osztályt, az un. B tagozat a gép- és gyorsíró általános ügyviteli tagozat volt, amit a 2 éves gyorsíró tanfolyam helyett szerveztek meg.  Az iskola tanulói létszáma ekkor 183 fő volt.  Az iskola épülete már évről évre állandó karbantartásra szorult. Az épületben 5 tanterem, 1 gépíróterem és egy szükség-tornaterem volt. “A falak vizesek,  télen kályhafűtés, hull a vakolat, az ablakokat és a tetőzetet javitani kellene, a pincéből állandóan szivattyúzni kell a vizet, a világítás elavult, a szertár szűk, szemléltetőeszközök, térképek, könyvtár elhelyezésére nincs lehetőség…” – olvasható egy korabeli feljegyzésben.

Az 1971/72. tanévtől kezdődően folyt   nappali tagozaton 8 tanulócsoportban a képzés: számvitel-gazdálkodási és igazgatás-ügyviteli szakon. A tanulói létszám 267 fő volt. 1970-ben a szükség-tornatermet felszámolták, s tantermek kialakítására került sor. így 7 tanterem lett, 1 osztály elhelyezését vándoroltatással oldották meg, a testnevelés órákat a gyári iskolában tartották.

1978-ban jelenik meg az OM-PM együttes rendelete a középfokú képzési célú középiskolák és a gyakorlati képzsében közreműködő vállalatok együttműködéséről, majd egy útmutató, mely a közgazdasági szakközépiskolák számára előírja, hogy az utolsó tanítási napot követően, de legkésőbb július 10-ig a tanulóknak szakmai gyakorlaton kell részt venni, ennek eredményes elvégzése a következő osztályba lépés feltétele. A napi munkaidőt 6 órában írta elő a rendelet, a gyakorlati idő alatt munkanaplót kellett vezetni.

Az 1982/83. tanévtől kezdődően vezették be az 5 napos munkahetet, a közgazdasági szakközépiskolák számára az 1983/84. tanévtől kezdődően készítettek 30 órás óraterveket. Az iskola vezetésében is változás történik, dr. Cserkúti József nyugdíjba vonul, az új igazgatóhelyettes Topolyai Gáborné lesz, 1985/86-tól második igazgatóhelyettes: dr. Benkőné Fehér Éva.

Az 1987/88. tanév jelentős változásokat hozott az iskola életében: végre hosszú évek gondjai oldódtak meg: új épületbe költözött, jelenlegi helyére, az Általános Művelődési Központ épületébe. A Művelődésügyi Minisztérium 25839/1987. VIII. sz. levelében foglaltak alapján a Brassói úti Általános Művelődési Központ egyik részintézménye lett az iskola. Az épület “másik szárnyában” a Szabó Lőrinc Általános Iskola kezdhette meg működését, az épület középső részében pedig könyvtár, színházterem, kiállítóterem gazdagítja a két iskola lehetőségeit. Jászai Jánosné nyugdíjba vonult, az átköltözés  már az új igazgató TOPOLYAI GÁBORNÉ irányítása alatt zajlott. 1990-ben felépült az új Sportcsarnok is, mely nemcsak a két iskola testnevelés óráinak, ill. a sportfoglalkozásainak lebonyolítását segíti, de számos más rendezvény megtartására is lehetőséget nyújt.

1990-től az iskola igazgatója DR. BENKŐNÉ FEHÉR ÉVA, helyettesei: dr. Miklós Lászlóné és Jene Andrásné. 1991-ben ismét egy jelentős eseményre került sor az iskola történetében: ekkor vette fel a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István nevét, s ettől kezdve váltotta fel a “keri” elnevezést a SZIKSZI, amely lassan a köztudatban is kiszorította a régi elnevezést. A “keri” 50 éves története tehát lezárult, hogy folytatódjon a SZIKSZI történetével.

1991-ben már 428 tanuló, 12 osztály elhelyezéséről kellett gondoskodnunk. Ekkor kezdtük el a gép-gyorsíró, idegen nyelvi képzést is. 1994-ben ezt váltotta fel a menedzsertitkári képzés.

Az 1998/1999-es tanévtől az érettségi-képesítő vizsgát tett diákjaink már a szakképző évfolyamon folytathatták tanulmányaikat. Mérlegképes könyvelői, illetve menedzserasszisztensi szakképesítést szerezhettek.

2001-ben kezdődött a szakmacsoportos oktatás, 2 osztályban közgazdasági, 1 osztályban ügyviteli szakmacsoport indításával. Az akkor beiskolázott tanulók – a változó törvényi előírások miatt – nem kaphattak az érettségi bizonyítvány mellé szakképesítést.  Ugyanebben a tanévben hirdettük meg a szakképző évfolyamon a felsőfokú számviteli szakügyintézői képzést. A sikeres vizsgákért a minisztérium elismerő oklevéllel jutalmazta intézményünket.

A következő tanévtől kezdtük meg az ügyintéző titkárok képzését a szakképző évfolyamon.

2003-ban már 15 osztályunk volt. A köztudatban „0.” évfolyamos, nyelvi előkészítő évfolyam szervezésével 16-ra emelkedett az osztályok száma a SZIKSZI-ben.

Az ÁMK épületét 20 év alatt „belaktuk”, jól ismertük minden zegzugát, néhol – a változó funkcióknak megfelelően – át is alakítottuk. Sajnos, szinte az első pillanatoktól kezdve küzdenünk kellett a tervezés/kivitelezés okozta építési problémákkal. 2007-ben megrázó traumaként ért minket a statikai vizsgálatok megállapítása: iskolánkat életveszélyessé nyilvánították. A város Képviselő Testülete döntött egy új iskola megépítésének szükségességéről.

Változott a „lakóhelyünk”, visszakerültünk a „Faluba”. Az új iskola kulcsait 2008. december 18-án vettük át. A jól tervezett és szervezett költözködés után 2009. január 12-én már ebben az új arcot mutató, de a régi SZIKSZI szellemét megőrző iskolában kezdtük meg a tanítást. Ismét új otthon kialakításába kezdtünk. 2011-ben a tetőtérben kapott helyet reprezentatív új könyvtárunk.

2009-ben vizsgáztak utoljára a számviteli szakügyintézők és először a marketing- és reklámügyintézők.  2010 szeptemberétől kezdtük meg a pénzügyi-számviteli ügyintéző képzést. A tanévnyitó ünnepségünkön már 17 osztály, 460 tanuló sorakozott fel.

A 2011/2012. tanév is hozott változást. A három 9. osztályunkat 3 szakmacsoportba iskolázhattuk be. Az egyik közgazdasági osztályunk helyére kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoport lépett. Így adott lett az összhang és a folyamatosság a szakmacsoportos alapozás és a szakképzés vonatkozásában.

A következő állomás a 2013/2014-es tanév, hiszen intézményünk visszatalált gyökereihez, és ennek megfelelően egyházi fenntartásba kerültünk Széchenyi István Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola néven.

2016 őszétől iskolánk neve újra változik, Széchenyi István Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium lettünk, mert a törvényi előírások a szakközépiskolát szakgimnáziummá alakítják, valamint ezzel párhuzamosan a 2017/2018. tanévben – a nyelvi előkészítő osztály folytatásaként – bevezetjük a gimnáziumi oktatást.  A 2016/2017. tanévet 19 osztállyal, 425 tanulóval kezdtük meg.

Az iskola, mint a jövő építése az élet legnagyszerűbb kihívása!”

Az iskola volt
igazgatói 

 

 

MARCZIS VILMOS

megbízott igazgató

1945/46

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HASZNOS IMRE

1945/46

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HEINRICH VILMOS

1946/47 – 1954/55

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FABULYA LÁSZLÓ

1955/56 – 1956/57

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

LENGYEL BÉLA

1958/59 – 1962/63

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 JÁSZAI JÁNOSNÉ

1963/64 – 1986/87

 

 

 

 

 

TOPOLYAI GÁBORNÉ

1987/88 – 1989/90

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DR. BENKŐNÉ FEHÉR ÉVA

1990/91 –