Névadónk: Széchenyi István

  Gróf Széchenyi István
(1791-1860). 

Gróf Széchenyi István(1791-1860).Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a Széchenyi család ötödik gyermekeként. Apja az a Széchenyi Ferenc volt, aki a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításával írta be nevét a magyar történelem emlékkönyvébe, anyja Festetich Julianna grófnő a Georgicont megalapító Festetich György testvére volt.Széchenyi gyermekkora Nagycenk és Bécs között megosztva telt. Magántanulóként Cenken tanult, Lunkányi János kecskeméti származású tanítója irányításával, magánvizsgáit Pesten, Sopronban és Szombathelyen tette le, olyan tanárok előtt, mint Révai Miklós vagy Madách Sándor, a nagy magyar drámaíró, Madách Imre apja.1809 áprilisában két bátyjával együtt csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez A vesztes június 14-i, győri csata után bátyjaival ellentétben a hivatásos katonai pályát választotta, s főhadnagyi rendfokozatot szerzett. 1813-ban futárként szolgált a Lipcsénél vívott “népek csatájában”, ahol. az itt szerzett érdemei miatt, és a Napóleon visszatérése utáni itáliai harcokban tanúsított szolgálataiért több kitüntetésben is részesült.A hadsereget bíráló feljegyzései miatt azonban mellőzött lett és őrnagyi kinevezését többször is elutasították. Így, kiábrándulva a katonai pályából több alkalommal kért szabadságot, amelyeket főleg utazásokkal töltött el – járt Európa és a Kelet országaiban is -, majd 1826-ban végleg megvált a katonai hivatástól. Ez a néhány év a kiútkeresés, a töprengés, a lelki válság jegyében telt el, erről tanúskodnak az ebben a korszakban írt naplófeljegyzései is. Barátjával, Wesselényi Miklós báróval Nyugat-Európában tett körutazásokat, megismerkedett a kor gazdasági vívmányaival és eszmeáramlataival. Legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolt rá, ahol keserűen ismerte fel hazája elmaradottságát. Hazatérése után gondolkodása – melyre főként Wesselényi báró és egykori nevelője Lunkányi János volt jelentős hatással – megváltozik: ekkor érlelődik meg benne az itthoni állapotok megváltoztatásának határozott szándéka.

Figyelme a politika, a közélet felé fordult, a hazai politikai életbe az 1925-27-es országgyűlésen kapcsolódott be ahol “kimondhatatlan és több napig tartó belső küzdések” után felállott s a következőket mondta:

“Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá”. A felajánlás 60.000 forintot jelentett.

   

Gyakorlati tevékenysége pedig igazán csak ekkor kezdődött el. 1827-ben angol mintára létrehozta a lóversenyzést valamint a kaszinót. Kezdeményezte a hazai közlekedés fejlesztését. 1831-ben indulnak a Vaskapu hajózhatóvá tételének munkálatai, mely eredményeképpen 1846-ban hajózó csatornát nyitottak. Elkezdődött a Tisza szabályozása, megindult a dunai gőzhajózás, nevéhez kötődik Pest-Buda első állandó hídjának a Lánchídnak megvalósítása. A terveket W.T. Clark neves angol hídmérnök dolgozta ki, a kivitelezéssel Adam Clarkot bízták meg.

Széchenyi elgondolásai közt jelent meg először Pest valamint Buda egyesítésének gondolata, Budapest néven valamint fővárosi rangra emelése. További tevékenységeként meg kell említeni, hogy Óbudán téli kikötőt létesített, népszerűsítette a ló-, valamint a selyemhernyó tenyésztést, nevéhez fűződött az első gőzzel hajtott hengermalom megépíttetése is.

 

 

1836-ban, hosszú idő után végre feleségül vehette Seilern Crescencia grófnőt.

 

 

Házasságukból három gyermek született, akik közül Júlia 3 hete s korában meghalt. A nagyobbik fiú, Béla több utazást tett keleti országokba. Hozzá írta Intelmeit. Ödön török pasaként halt meg, amely címet a tűzoltóság megszervezéséért kapta a szultántól. Az első Pesti Tűzoltóegylet felállítása is az ő nevéhez fűződik.

 

Széchenyi nemcsak az ország elmaradottságának gazdasági vonalát értette meg, hanem a társadalmi gondokból fakadó feszültségeket is. A jobbágyrobotoltató gazdálkodást ellenezte, programjában helyette bérmunkán alapuló, jobbágyfelszabadítással, szabad bérlőként megjelenő gazdálkodó parasztokra építette gazdasági elképzeléseit. De a jobbágyfelszabadítás mellett elengedhetetlen volt a mezőgazdaság kapitalizálása is, amelyhez pénzre volt szükség. Hitelt azonban a bankok nem adtak, mivel a földbirtokot nem lehetett eladni vagy elárverezni. Ezt az 1351-es I. Nagy Lajos király által kiadott ősiség törvénye mondta ki, amely a XIX. századra elavulva gátja lett mindenfajta haladó szándéknak. (Széchenyi sem kapott hitelt a bécsi Arnstein és Eskeles bankháztól.)

1830-ban jelent meg programadó munkája a “Hitel”. Ebben szenvedélyes szavakkal ostorozta az arisztokráciát, de felvilágosító szándékkal is, mivel a változtatások megvalósítóját az arisztokráciában látta. Nagysikerű könyvét, amely négy kiadást is megélt, éppen a megszólított arisztokrácia támadta a leghevesebben. A reformokkal rokonszenvező kisnemesi rétegből azonban egyre többen támogatták Széchenyi elképzeléseit. Dessewffy József támadó jellegű irására (a “Hitel című munka taglalatja”, 1831) jelentette meg “Világ” (világosság) című könyvét még 1831-ben, amelyben a jobbágy rétegről írt bensőséges szavakkal. Könyvét az ekkor kitört felvidéki parasztfelkelés tette szomorú aktualitássá. Ekkor jött rá Széchenyi, hogy programját a nyilvánosság előtt is egyértelművé kell tennie. Ezt a célt szolgálta 1833-ban Lipcsében megjelent műve a “Stádium”, amelyben 12 pontban foglalta össze célkitűzéseit. Programját ekkorra Kossuth radikális elképzeléseihez képest kevésnek és túl visszafogottnak tekintették. Kossuth Lajossal szembeni vitájában (“Kelet Népe” vita) elszigetelődött a reformmozgalmon belül. Politikáját a “Politikai programtöredékek” című munkájában foglalta össze, ami már nem volt nagy hatással a reformmozgalomra a nagy riválissal Kossuth Lajossal szemben.

Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került, orvosa Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.

Az 1850-es évek második felében élénk politikai tevékenységet fejtett ki, szoros kapcsolatban állt a magyar politikai élet, elsősorban a politikai irodalom szereplőivel, és maga is hatalmas irodalmi munkát végzett, amelynek kiemelkedő jelentőségű darabja a Bach-korszakot dícsérő “Rückblickre” válaszként írt “Ein Blick auf den anonymen Rückblick” című munka (London, 1859), amely nyíltan, kemény szavakkal illette a fennálló rendszert. A névtelenül megjelent munkában mindenki ráismert Széchenyire, a magyar ellenállás és haladás képviselői éppúgy, mint a császári rendőrség.

A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán “karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott”.

A halála utáni gyász és megemlékezések sora egyben kiállás is volt Széchenyi eszméi mellett, a rendszer ellen. Kortársai elismerték politikai és közéleti nagyszerűségét. A nagy vetélytárs Kossuth e szavakkal illette őt már 1840-ben: “Ujjait a kornak üterére tevé, és megértette annak lüktetéseit; és ezért; egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak…”

Széchenyi emlékhelyek

Soprontól 12 kilométernyire, a 85. számú út mellett, gyönyörű barokk park közepén áll Nagycenk legismertebb idegenforgalmi látványossága: a Széchenyi-kastély.A barokk kastély építését a kiscenki majorház helyén, annak falai felhasználásával Széchenyi Antal kezdte meg 1760 körül. Franz Anton Pilgram nagyszabású terve ugyan nem készült el, de az 1760 körül befejeződött építkezésnek irányt szabott.

     

A főépület három részből állt, a középső részének nagyterméhez angyalszobrokkal díszített lépcsőház vezetett. Keleti oldalán kétszintes kápolna, míg nyugati végében színházterem volt. Ekkor készült a középrizalit ormozatában lévő, nagyméretű Széchenyi címer is.

Kiépül a geometrikus rajzú “francia kert” a főépület előtt, s a bejáratot őrépületek övezik. A múzeumépület közvetlen szomszédságában található méntelep. Múlt századi hangulatát a díszes bokszok és itatóvályúk adják vissza. Itt kapott helyet egy kocsimúzeum is. A múzeumépülettel szemben található a több mint 3 km hosszú hársfasor, melyet a kastély építésével egy időben telepíttetett Barkóczy Zsuzsanna, az építtető Széchényi Antal felesége. Kedvelt sétaút, amelynek végén Széchenyi Bélának (István nagyobbik fia) és feleségének szarkofágját csodálhatjuk meg.

Mintegy 10 perces sétával érhetjük el a falu központját, ahol Széchenyi-egészalakos bronz szobra áll. .A szépen formált alkotást Stróbl Alajos készítette, 1897-ben emelték. (A közelmúltban megrongálódott, az erős szél miatt egy hatalmas fa dőlt rá. Azóta már restaurálták, és újra régi pompájában díszeleg.) A talapzatot a család címere díszíti, alatta Széchenyi István híres mondata: “Magyarország nem volt, hanem lesz.”

Nemzeti zarándokhelynek számít a templom melletti temető Széchenyi-mauzóleuma. A mauzóleum két részből áll: az ovális alaprajzú, barokk belső kápolna 1778-ban épült. A mauzóleum külső, klasszicista előcsarnokát pedig Széchényi Ferenc 1806-1810 között emeltette Ringer Józseffel. A kapun át téglalap alakú előcsarnokba jutunk, amelyet ión oszlopok tagolnak három kazettás mennyezetű hajóra. A bejárat felett íves orgonakarzat nyugszik. Az előtérből oszlopsorok között jutunk a félkör alakú kápolnába, amelynek freskóit Dorfmeister István festette és amelynek orgonáján Liszt Ferenc is játszott. Innen csigalépcső vezet a kriptába, felette felirattal:” Voltunk, mint ti; lesztek, mint mi: por és hamu.” A kripta ovális részében nyugszik gróf Széchenyi István és felesége Seilern Crescencia. A sírbolt belső részében áll az 1710-ben meghalt Széchenyi Pál kalocsai érsek nyitott, tölgyfa koporsója, valamint az a vasláda, amely Széchenyi István koponyadarabját őrzi.